A cím találó, a kritikák érthetetlenek. Igazából csak pár mondat erejéig szeretném taglalni, hogy milyen benyomások értek a mozival kapcsolatban.
Adam McKay új filmje hozta a rendező korábbi filmjeinek hangulatát, ahol Will Ferrel ismét oszlopos szerepet kapott a vásznon. Korábban már több filmben is dolgozott együtt a színész és a rendező, amely hasonló románc lehet, mint Scorsese és De Niro, vagy manapság már DiCaprio kapcsolata. Ezt a vitathatatlan tényt maga a rendezőóriás sem tagadta, aki egyszer azt nyilatkozta, ha lehetne, akkor minden főszerepet De Nirora osztana.
A Pancser police, angolosabb címén a The Other Guys történetében nem kell örökérvényű bölcseleteket keresnünk. Adott egy rendőrőrs, ahol két betonfejű sztárzsaru viszi a prímet (Samuel L. Jackson, Dwayne Johnson). A kapitányság élete köréjük van szervezve. Nekik jut az akció, a lövöldözés, a babérok learatása, még a kollégák lelkes pincsiként lesik minden kívánságukat. A nyomozó osztály két nagy lúzere Hoitz és Gamble (Wahlberg és Ferrel) csak álmodik arról, hogy egyszer a két nagyágyú helyébe lépjen. Ám az egyik akció során valami balul üt ki és a nyerő duó csúnya véget ér. Ekkor határozza el Hoitz, hogy bevágódnak a kapitánynál (Michael Keaton) és Gamble-el ők lesznek az új ászok.
A szinopszisról ennyit tömören. Talán a mennyiség itt is a minőség rovására ment, hiszen McKay írta, rendezte és producerelte is a filmet egy személyben. A hivatalos kategória az akció- komédia, ami egy pozitív jelző erre a produkcióra. Ha egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám, hogy borzalmas. Will Ferrel hozza a töketlen idiótát, amely lényéből fakad. Mark Wahlberget pedig ilyen pocsék játékkal még nem láttam egyetlen komoly mozijában sem. A stílus csapong az akció, a komédia, a dráma, és valahol a szappanoperák végtelen sivársága között. Az első 10 perc lefáraszt, kezdve a tonhalak oroszlánra vadásznak párbeszédtől a fapisztolyon át egészen a páva vagyok, szállni akarok részig. Majd mikor előkerül néhány momentum a mellékszálból, amely Ferrel múltját hivatott bekapcsolni a fő téma gondolatmenetébe és felhangzik Eva Mendes előadásában a „Stricik nem sírnak” című altatódal, akkor a film az utolsó biztosítékot is kilövi az emberi agy türelmi táblájában. Harmadik nekifutásra sikerült végignéznem, amely vetekedik az Alulképzővel vívott heroikus küzdelmemmel. A pozitívum talán a filmvégi 10 percnyi akció, ahol próbálták a műfaj ezen elemét is belepréselni a 100 perbe. A másik említésre méltó mozzanat, amely számomra egyediséget sugallt, az a görbe este képekben. Az abszolút győztesek Jackson és Johnson, akik a film elején érthetetlen és meg nem magyarázott okból hajtanak végre bokorugrást a 30. emeletről a sugárút kemény aszfaltjára. Ők is érezték, hogy ez a mozi csak ebben a formában viselhető el.
A rendezői allűrök itt is „az osztok magamra egy mellékszerepet” formációban domborodnak ki, ahol mocskos Mike és a csöves haverok fajtalankodnak Ferrel szolgálati, kis piros kocsijában.

Összegzés:

Más portálok számára komolyabb sportértékkel bír ez a miskulancia, mint nekem, bár a számok engem igazolnak. A filmet elég tisztességes 100 millióból forgatták, ami cserébe 170 millióval hálálta meg a gondoskodást világszerte. Ez nem túl impozáns mérleg az alkotók számára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.