- Miért van az, ha egy autó felborul, az fel is robban?

- Miért támadnak az ellenfelek egyesével a főszereplőre?

- Miért nem lesz harcképtelen senki sem egy ütéstől vagy rúgástól?

- Miért van minden filmben szakadó zápor enyhe eső helyett?

- Miért iszik mindenki kávét?

- Mindig kukoricapehely a reggelizőasztalon?

- Miért szüzek mindig a srácok a tinivígjátékokban?

A mostani bejegyzésemmel nem leszek népszerű, de ha összehasonlítjuk majd a trilógiát mindenki látni fogja a különbségeket.

A górcső alatt az Üvegtigris 3. része. 2010 egyik nagyon is várt játékfilmjéről beszélünk. Sok jó visszhangot hallottam a moziról ismerősöktől, barátokról. Kíváncsi voltam, megnéztem. A forgatókönyv ismét Rudolf Péter műve, és az alaphelyszín a Tigris, illetve impozáns környéke. Sajnos a film elejétől érződik az a fáradtság, ami a komplett harmadik részt jellemzi. De talán kezdjük a jó dolgokkal.
Pozitív pont, hogy a szereplők ki mernek mozdulni a puszta fogságából, és eljutnak egészen Budapestig. Rendkívül széles a spektrum a lakókocsi poros világától a budai luxusvillán át a hajón rendezett exkluzív partiig. Szabó Erika, a film szexbombának szánt babája sete bájával elég ügyesen ketyeg, de nagyon messze van még az igazi dívától, aki egy mozdulattal csavar férfiakat az ujjai köré.
A film legjobbja talán a Gabent alakító Reviczky Gábor, aki higgadtan és kimérten küld el mindenkit melegebb éghajlatokra. A többieket felesleges kielemezni, mivel mindannyian alul teljesítenek az előző két rész színvonalához képest. A poénok erőltetettek, és látszik rajtuk bizonyos jelenetekben, hogy valamivel viccesebbre kéne venni a film vonalvezetését, ezért írták őket bele. A legnagyobb csalódást Csoki követtel el, aki nem csak a kétkerekes járművekben ugrott vissza egy kategóriát, de a humorizálásban is. A korábbi filmekben inkább volt egy mókás, műgengszter szájhős, mintsem bárdolatlan és obszcén paraszt. A harmadik részre sikerült ilyen karaktert faragni belőle. Ha a megfáradtságot csak Rudolf Péter karakterén éreztük volna, azt mondhatnánk, hogy nem csoda, hiszen már a második epizód is úgy ért véget, hogy eladja az egész kócerájt, és kezd végre magával valamit. Ezt lehetne magyarázni a harmadik részben a karakter viselkedésével alátámasztva, de mindenki enervált és fakó régi önmagához képest.
A film sokkoló karaktere az idegbeteg ügyvédet alakító Kamarás Iván, aki kedvenc gyűlölt színészem, mivel más szerepben nem láttam még, csak a hőzöngő szépfiújéban. Egyszerűen idegesítő és röhejes színfoltja a filmnek, ami az én illúzióimat csak tovább rombolta a Tigrissel szemben.

Összegzés:

Valami nem frankó a film körül, attól függetlenül is, hogy közvetlen környezetem el volt ájulva a harmadik résztől. Ha összehasonlítom a második résszel, akkor talán, de ha az elsővel, akkor semmi esetre sem. Olyan a kontraszt, mintha az ember multi gazdaságos mogyorókrémet majszolgatna vagy Milky Wayt. Krém, krém csak a minőség közt vannak klasszis különbségek. Én megértem, hogy kellett valami új a filmbe, amitől ez más lesz, mint az első kettő, és Pest jó dolognak bizonyult, de nem ilyen áron.
Ahogy olvastuk, december végéig körülbelül hatvanezren voltak kíváncsiak a háromra, ami nem csoda ha alapul az első két részt vesszük. Ettől függetlenül a színvonal a számok növekedésével (1-2-3) folyamatosan csökkent. Az első rész poénjai a mai napig epikusak, és azok is maradnak. A film állítólag 370 millióba került, amit vissza is fog egyszer termelni a mai moziviszonyok és DVD eladások mellett.

Best of Üvegtigris 1.

                     

Üvegtigris 2.

                       

Üvegtigris 3.

Furcsa, hogy a testrablóktól, az intelligens vírusokon át, a zombik hordáit megkerülve egészen az űrlényekig, mindenki az emberi agyat akarja. Nagy cucc.

Többször megvádolták már az indiai csodagyereket, M. Night Shyamalant azzal, hogy alkotói válságba keveredett. A pletyka 2006-ban ütötte fel először a fejét, hogy a 40 éves rendező, forgatókönyvíró, producer bizony nem áll a helyzet magaslatán és mostanság mellényúl ha a misztikum a téma. Akkoriban senki sem tudta, hogy szándékos rendezői trükkről van szó, vagy csak félrekommunikált marketingbaki. Azóta Shyamalan filmjeit rendre lehúzzák a kritikusok, ami biztos nyomot hagy egy spirituálisan érzékeny rendező lelkivilágában.

Kíváncsiak voltunk mennyi ennek a valóságtartalma a számok fényében. Lássuk a medvét!

Arnold Schwarzenegger a filmes röppályáról 2003-ban tért le, és politikai karrierbe fogott. Népszerűségének köszönhetően még ebben az évben megválasztották az U.S.A leggazdagabb tartományának számító Kalifornia állam kormányzójává.
A közel 800 millió dolláros magánvagyont birtokló akcióhős megígérte, hogy rend lesz, és fegyelem a polgárok érdekeit szem előtt tartva. 7 év alatt ez olyan "jól" sikerült, hogy Kalifornia állam az idén a legszegényebbek között van számontartva sokmilliárd dolláros adósságállományával.
Arnie elnézést kért az emberektől, és sajnálta, hogy annak idején nem ment szembe az árral , és nem mondott ellent azoknak a tömegeknek, akik a szavazófülkékben voksukat a korosodó filmcsillag neve mellé dobták. Úgy látszik ha valaki magánemberként sikeres, az még nem garancia arra, hogy egy államot is kormányozni tudjon. Na igen, de ez Amerika.

Sajnos ezzel az eséllyel elszálltak az ex kormányzó álmai arra vonatkozóan, hogy egyszer az Egyesült Államok elnöke lehessen.

Hasta la vista, Baby!

Két nap alatt lerohanta és két vállra fektette a világsajtót Ted Williams története. A hajléktalan, akit csak aranyhangként aposztrofáltak szerte a médiában. A története mesébe illő.

Ezt a ziccert mi sem hagyhatjuk ki:

                       
Kérdés: Hol itt a filmes vonatkozás? A válasz egyszerű.

Mi az, ha egy ember rádiós múltját a drog, és az alkohol, majd a több éves nélkülözés és nincstelenség árnyékolja be, majd egy feltöltött videó hatására két nap alatt világsztár lesz belőle? Állás, pénz, ház. Blockbuster? Vajon mikor jön a film?
 

                       
A Step tánc, ami rabul ejt, és nem ereszt.
 

Mindig is gyermeki áhitattal lestem a filmek jeleneteit, ahol előre megírt programokat, keresőoldalakat futtattak a számítógépen dolgozó szereplők. Sehol egy Windows, vagy Word, esetleg egy Google. Aztán az elmúlt esztendők enyhülést hoztak ezen a téren is. Trendi lett a filmekben a Google-t használni, mint keresőprogram.

Aztán előkerült a Wanted, ahol a film főszereplője Wesley Gibson, szürke hivatali patkányként tengeti mindennapjait. Olyan jelentéktelen személyiség volt a film szerint, hogy még a Google sem hozott találatot a nevére.

      
Kíváncsiak voltunk mi van a háttérben, mert ilyen nincs, és de. Gyorsan begépeltük mi is Mr. Gibson nevét a keresőbe:

   Igen, nagyjából 3,5 millió találat. Mit godoltok mi volt a hetedik találati helyen?

Ezzel a módszerrel könnyű a nullás találat a keresőben.

Próbáljátok ki, és látni fogjátok a faék egyszerűségű trükköt. Jópofa nem?

Az oldal német szerveren fut. Elvetettük annak az ötletét, hogy a filmkészítők hagyták kezük munkáját az utókorra, ám a filmprodukciós cégek között akadt német is. Ezek után ki tudja?

Amúgy képregényes adaptációról beszélgetünk.  A nézők szerették a kanyarodó golyók világát és Angelina szétvarrt domborulatait, mivel 341 millió amerikai dollárral jutalmazták a 75 millióból készült mozit.
 

Egy belvárost kérek felhajtva, nem tekerve!

Ezt is megértük! Száz bejegyzéssel a hátunk mögött elmondható, hogy látjuk a fényt az alagút végén.

Megragadva az emelkedett hangulat pillanatnyi varázsát, engedjétek meg, hogy köszönetet mondjunk annak a közel 30 olvasónak, aki napról napra nyomon követi kicsiny blogunk kezdeti és bátortalan lépéseit a hosszú úton. Ígérjük, hogy a java még hátra van!

Köszi srácok!

Soraimat egy ide illő idézettel zárnám:

Egyenlőre kis cég a miénk, de minden feltétel adott az agresszív terjeszkedéshez!

Joker