Ezt láttuk: Rettegés (Eskalofrío)
A spanyol filmek elég rendesen kimaradtak az életemből, de az a sanda gyanúm ,hogy vagyunk még így ezzel jó páran. Gondoltam, mit veszíthetek alapon megnézek egy spanyol horrort, hogy is áll a fiesta és a temperamentum hazája az ijesztgetős filmekkel. A 47 éves rendező Isidro Ortiz sem törte össze az istrángot, ha rendezésről van szó, mivel a címben szereplő film az utolsó rendezése 2008-ból. Ez 5 korábbi produkció előzi meg, amelyek között felfedezni véltem egy 2001-es horror/dráma alkotást, a Fausto 5.0-át. A mostani film után az az érzésem, hogy a 7 évvel korábbira is szert kell tennem, és leírnom a személyes tapasztalatokat.
Szinopszisként talán annyit, hogy a madridi Santi (Junio Valverde) és édesanyja (Mar Sodupe) kettecskén éldegél a nagyvárosi forgatagban. Santi helyzete több, mint elkeserítő, hiszen a 16 éves fiatalember az éjszaka gyermeke. Nem a misztikum és a vámpírizmus felé kell tekintenünk ebben az esetben, mivel a főszereplő egy ritka és igen alattomos betegségben szenved, amely hatására a nap sugarai gyilkos módon égetik testét, amin gyorsan hegek és égési sérülésekre emlékeztető nyomok jelennek meg a közvetlen sugárzás hatására.
A helyzet annyira reménytelen, hogy kezelőorvosuk tanácsára és Santi unszolására összecsomagol a "csonka" család és egy eldugott, hegyvidéki faluba költözik, ahol a nap a hegyek miatt naponta csak pár órát süt. A ház szép és mediterrán jellegű, nincs baljós előjel a történetben eddig a pontig. A horror kategóriával felcímkézve nekem az Amytville és a Kísértetjárás Connecticutban ugrott be, de szerencsére a klisésítés eddig a pontig nem fajul. (Mindazonáltal a Connecticut-i produkció 2009-es, így maximum ők koppinthattak volna az Eskalofríoból.) A helyiek zárkózott emberek, ám mindig akadnak segítőkész embertárs, mint például a helyi boltos, aki önzetlen módon támogatja az asszony és a beteg gyerek beilleszkedését a falu életébe. Santi iskolatársai furcsán néznek az új jövevényre, akinek csak egy barátja akad a helyi rendőrfőnök lányának személyében.
A cselekmény központi eleme az erdő, amely elválasztja Santi iskoláját a frissen birtokba vett házuktól. Az erdő pedig fura dolgokra képes, amelyek nyúzott és szétmarcangolt bárány formájában, majd Santi iskolatársainak megcsonkított hulláiban jelentkeznek. A srác kudarca, hogy a gyilkosságoknál minden esetben a tetthelyen vagy annak közelében találják meg, ami ahhoz vezet, hogy a falusiak és a rendőrfőnök is őt kezdi el gyanúsítani a bestiális cselekmények elkövetésével.
A film próbálkozik megteremteni a nyomasztó légkört, amely az elveszettség kétségbeejtő érzésével próbál társulni a moziban, sajnos kevés sikerrel. Aztán ahogy haladnak az események úgy kerül képbe egy torzonborz apró termetű lény, amely nem más, mint a korábban, szerencsétlen körülmények között eltávozott német misszionárius házaspár lánygyermeke, Erica. A lány az első találkozáskor különös "barátságot" köt Santival, aminek oka nem egyértelmű. (Találtam pár képet róla, amikor ezeket a sorokat írom, de a hideg még mindig futkos a hátamon tőle.) A fiú azon kívül, hogy halálra rémül az elvadult lány láttán, más reakciókra nem is képes. A mozi legzseniálisabb néhány perce az a jelenet, amikor az otthon, egyedül gubbasztó Santi meglátja a lányt, aki a hideg, viharos éjszakában egy bokor mögül les rá. A fiú mindent bezár és konyhakéssel felszerelkezve veszi be magát a szoba sarkába egy kanapén ücsörögve. Az eső kopog, fúj a szél, és néha egy- egy villám is lecsap a távolban. A néző érzi a növekvő feszültséget, és tudja, hogy ebből jó nem sülhet ki. A fiút leteríti a fáradtság, amely az idegi kimerültség következtében mély álomba szenderíti. Arra 
ébred, hogy nincs egyedül. A feszültség ezekben a percekben szinte tapintható, és a kamera úgy láttatja az eseményeket, mintha a fiú szemszögéből néznénk a történteket. A néző hallja, ahogyan a lány úgy ugrál a padlón akár egy nyúl. Ahogy közelít a főszereplőhöz, az úgy húzza össze magát, ahogy csak tudja. Mindenki ismeri a furcsa zajokat hallok éjjel, amit nem tudok megmagyarázni érzést. Ilyenkor a homlokig felhúzott takaró védelmező érzésével az ember úgy gondolja, hogy láthatatlanná vált a furcsa és meg nem magyarázható jelenségekkel szemben. A pillanat atmoszférája tökéletesen visszaköszön ebben a néhány percben, amiért érdemes megnézni ezt a mozit. Nem találok rá jobb szavakat, mint a remek, és a zseniális.
Szerencsére nem történik semmi gonosz, leszámítva, hogy Santi egy kedvező pillanatban kirohan a nappaliból, és bezárkózik egy másik szobába, ahonnan csak egy bizonyos idő elteltével mer előbújni. A rendező nem ad utalásokat arra vonatkozóan, hogy percek vagy órák teltek el a bizarr találkozás óta, ezt teljes egészében a nézőre bízza Ortiz. Szerencsére Santi madridi barátja érkezik, akivel karöltve elindulnak kinyomozni a rejtélyes személy kilétét.
A magyarázat:
Sajnos a történet sötét szálakhoz vezeti a nézőt. A múltban történt kettős gyilkosság végeredménye a vadonba menekült gyereklány, aki vadállat módjára él és cselekszik minden emberi élőlénnyel szemben. A boltos felelőssége megkérdőjelezhetetlen, ő teremtette az erdőt járó "rémet", azzal, hogy egy gyenge pillanatában megkívánta Erica anyját, aki ellenállt a csábító próbálkozásának. A dulakodás hevében sajnos az asszony életét veszti, amit tovább fokoz a frissen betoppanó férj és Erica megrökönyödött arckifejezése, ahogyan állnak a nő vérbe fagyott teste mellett, akit a boltos még kétségbeesve szorongat. A következő pillantban iszonyatosabb tettre sarkallják a történtek, és puskája segítségével végez a lány apjával is.
A gyereket magához veszi, hogy tulajdon anyja viselje gondját az árván maradt Ericanak, aki már nem önmaga. Tudatát a sokk és a depresszió sajátos elegye veri béklyóba. Egy szép napon érthetetlen módon legyűri a megtermett öregasszonyt és a vadonba menekül.
A film vége sajnos nem happy end, mivel az éjszakai kalandtúrát is a halál szele lengi be. A boltos tettére fény derül, aki magát Santit is megpróbálja eltenni láb alól, de Erica résen van, és a fiú védelmében jobb szó híján, lemészárolja a meglepett gazembert.
A mozi ott ér véget, ahol kezdődnie kellett volna. Erica újra gondozás alá kerül egy apácazárda jóvoltából, amire csak röpke utalást ad a film.
Az utolsó képek rémisztőek. A lány megmosdatva áll egy üres szoba közepén, tejfehér íriszű szemei élettelenséget sugallnak. Arcán érzések csak akkor jellennek meg, amikor egy gömbölyded kavicsot tapintanak ujjai. Eltorzult arccal vicsorog bele a kamerába, snitt, vége.
Összegzés:
Azt gondolná az ember, hogy a lány vak, ám a rendező az ő szemszögéből is enged pár másodpercnyi betekintést a filmbe. Ez a paradox jelenség abszolút illogikus jellemvonása a produkciónak. A történet nem teremt általános atmoszférát leszámítva azt a néhány percet, amikor a rendező érthetetlen okból, de szerencsésen elkapja azt a bizonyos fonalat. A cselekmény alig bontakozik ki, és pont akkor indul be a gépezet, amikor az egésznek vége szakad. Sajnáltam, hogy a rendező nem szentelt pár gondolatot annak, hogy Erica miért Santit választotta. Talán érezte rajta az elesettséget, a testére felkent gyógyszeres krém szagát? Állatias ösztönei azt súgták, hogy védelmeznie kell a gyengébbet? Csupa olyan kérdés, amire szerettem volna választ kapni, de nem sikerült. Pedig ezekkel az apróságokkal ez a film révbe is érhetett volna. Enélkül csak egy felépített, de soha vízre nem bocsájtott hajó. Közepes 6 pont.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
halald 2011.05.18. 21:44:43
