Rockwell Falls álmos kisvárosi idillben szenvedő közössége első ránézésre semmilyen rendkívüli tulajdonsággal sem rendelkezik, leszámítva, hogy 436-an lakják. Ebben még nem lenne semmi kivetni való, ha nem 1860 óta lenne állandó a populáció három jegyű száma. Ez a furcsa egybeesés felkelti a chicagoi népszámlálási hivatal érdeklődését, akik biztost küldenek a településre Steve Kady (Jeremy Sisto) személyében.
Sisto feladatai közé tartozik a város lakóinak pontos lajstromba vétele, amely az első pillanattól fogva furcsa gondolatokat ébreszt Kady fejében. A város maga a paradicsom. Mindenki ismeri a másikat, nincs bűnözés, az emberek istenfélő polgárok hírében állnak. Minden tökéletes, túl tökéletes. Steve először a nagyvárosi rohanásnak tudja be, hogy nem képes egyik pillanatról a másikra átzökkenni egy másik "világba", ahol az emberek nem az ő általa megszokott módon viselkednek.
Ám a későbbiekben egyre furcsábbá válnak a dolgok, és egyre több rejtélyes dolog kerül elő a kisváros életével kapcsolatban.

A film remek azon nézők számára, akik szeretik a Stephen King által írt, és mozifilmbe adaptál misztikus történeteket. Sajnos a horror kategóriába van besorolva, ami mellé a misztikum és a dráma is oda lett csapva. Akik kemény, első vonalbeli élve boncolásra, forgó fejű emberi testet öltött démonokra számítanak, azokat ki kell ábrándítanom. A film lassan én finoman bontakozik ki, használva a misztikus klisévilág minden lágy elemét.
A főszereplő lassan veszi észre, hogy a kisváros, és polgárai szemmel tartják, és igyekeznek behálózni a közösségben töltött napjait, ahová egy szerencsétlen defekt miatt is került.
A film másik meghatározó alakja Bobby Caine seriffhelyettes, akit nem utolsó sorban az a Fred Durst alakít, aki a Limb Bizkit nevű zenei formáció frontembere. Azt kell, hogy mondjam, nemcsak a színpadon, de a mozivásznon is otthonosan mozog, bár nincs nehéz dolga a visszahúzódó és barátságos helyettes szerepében.
Kettejük közt kérész életű barátság szövődik, amelyet Kathy Most (Leigh Enns) a film szép hajadonja szakít ketté önhibáján kívül.
Később a közösség egyértelműen Kady tudtára adja, hogy ők bizony befogadták az új jövevényt a városba, neki pedig maradnia kell. Hogy szavuknak nyomatékot adjanak, a város főterén megrendezett vásáron tartanak nyilvános akasztást, ahol a boldog halálraítélt önnön magával végez a falu és a 436 fős populáció megőrzése érdekében, amelyek Isten számai.
Steve teljesen kiborul a történteken, és elmebetegnek titulálja az össze Rockwell Falls-i polgárt. A kisváros orvosa persze azonnali beavatkozásokat sürget, és úgy gondolja, hogy a gonosz fészkelte be magát Kady fejébe, amit mihamarabb ki kell onnan űzni egy kis elektro terápiás kezeléssel.
A filmben itt derül fény a titokra és számomra a nagy csalódásra is egyben, hiszen a település 436 fős lélekszámát a polgármester és csapata szabályozza. Elmagyarázzák Kadynek, hogy 1860-ban leégett a falu egy gonosz ember ragája miatt, és az akkori polgármester 436 főben határozta meg a népességet az újjáépítés után. Valószínűleg Istennek tetsző számról beszélhetünk, ha megvédi a települést az ártó szándéktól. Az emberek így több, mint 100 éve kínosan ügyelnek az "egyensúlyra".
Cadyn a sokkterápia sem segít, és Kathy sugalmazására menekülőre fogja a dolgot, de sajnos szerelmét nem sikerül megmentenie a másképp gondolkodóktól, akik egyszerűen a sokkterápián túllendülve lobotómiát végeznek a lányon.
A legmegdöbbentőbb kép egyértelműen a nyilvános akasztás jelenete, ám a legkifejezőbb a film végén jön, amikor is Cady az árván maradt Amandával (Reva Timbers) menekül az erdőn át ki az országútra. A fák között autók, és autó mobilok százai állnak üresen, berozsdásodva és gazzal benőve. Ebből is látszik, hogy mióta folyhat ez az üzérkedés "Isten nevében".
Önmagában ez még nem lenne misztikum a filmben, csakhogy óva intik Cadyt a távozástól azzal magyarázva, hogy aki éjszakára maradt és el akarta hagyni a falut az mind csúfos véget ért valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. Cadyt a városban töltött idő alatt rémálmok gyötrik, amelyek elmosódott vízióként cikáznak elméjében. Nem tudja megfejteni a különös álombéli látomások okát, sem természetét.

Vajon sikerül kijutniuk a paradicsomi Rockwell Fallsból vagy ők is a legenda áldozatává válnak? Derítsétek ki, és nézzétek meg ezt a mozit.

Összegzés:

Mint korábban írtam, a film szépen alkalmazza a finom kisvárosi klisét az "itt valami nem stimmel" felhanggal. A történet ettől függetlenül olyan irányban bontakozik ki, amely illúziórombolónak hathat. Sajnos a titokzatos "láz" szál, és a természetfeletti rész, amely a film néhány dialógusán túl nem jelenik meg, el lett hanyagolva és nem lett megfelelő hangsúly fektetve rá a forgatókönyvben. Így a horror kategória kizárható a filmből, és a természetfeletti misztikum vonal is elég lágyan jelenik meg a történetben. Ez a mozi akkor lett volna jó alkotás, ha megtisztelik egy második résszel is, amely körültekintőbben foglalkozik a fentebb említett hiányosságokkal.

Továbbá azt sem értem, hogy lehet Isten törvénye az első egy olyan helyen, ahol az emberek a közösség érdekében saját maguk oltják ki életüket? Az öngyilkosság főben járó bűn Isten szemében, amely jutalma a pokol legmélyebb bugyra az idők végezetéig.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.