Végállomás! Megérkeztünk.
Azt mondta valaki, hogy a film egyetlen, és valamire való jelenete az a rész, amikor Katana tábornok (Michael Ironside) megérkezik a Földre, és a flasztert átszaggatva a metrón landol. Itt némi vérengzés után összpontosít arra a járgányra, amit kisgyermeki kíváncsisággal a szívében ki is próbál habozás nélkül.
Ha már a „legjobb” jelenetnél tartunk, akkor említsük meg a filmet, amellyel kapcsolatban két kínos kérdés kívánkozik az ajkaimra.
- A globális kérdés az, hogy az első rész háttér sztorija után Macleod, hogy kerül egy másik bolygó felkelőinek az élére szakítva az előd évszázados hagyományaival?
- A lokális rébusz pedig abban keresendő, hogy ha a vonat felgyorsul 400 km/óra feletti sebességre, akkor miért változik meg a gravitáció iránya a vagonokban? Csak azért, hogy az emberek széttörjék magukat a berendezések között potyogva?
A tőlünk okosabb olvasóink véleményét a kommentekben várjuk. Fődíj egy leselejtezett metró szerelvény némi szépséghibával.
A teleszkópos kard tetszett. A mozi borzalmas.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.