A cím alapján inkább spagetti westernre vagy valami felnőtt malacságra asszociál az ember semmint 100% drámára, amely kőkemény módon tárja a néző elé, hogy a háború valójában nagyon is szar dolog.



A négy háborúban edződött fotós szemszögéből éljük át az afrikai csatározások minden apró mozzanatát, ahol senki sem golyóálló, és az emberi élet ára töltényekben mérhető. Kötelezően ajánlott darab mindenkinek.

Visszaemlékezés:

Az indíttatásom kicsit személyes jellegű is, mivel 2007-ben kötöttem egy kérészéletű ismeretséget egy olyan magyar pasassal, nevezzük Csabának, aki Afganisztánban volt háborús tudósító valamelyik svéd televízió számára.
Utólag már könnyedén mesélt hajmeresztő kalandjáról, amikor a kabuli utcán egy francia tudósítónővel lapultak egy téglafal tövében, mert a tálib fegyveresek épp ott vívtak tűzharcot az aktuális megszállókkal. A két falrészt üresen tátongó kapunyílás kötötte össze, ahol golyók cikáztak keresztül- kasul. Nem volt vitás, át kell szaladni a kapun, hogy a túloldalt menedékre leljenek. A francia nő teljesen lefagyott a félelemtől, így Csaba volt az, aki helyet cserélt a jóval alacsonyabb riporterrel, és szálfa termetével vágtatott át az üres kapunyíláson.
A következő pillanatban géppuska kelepelése "hasította ketté" a levegőt, öles csíkot vésve a francia feje fölé a téglába.
Ha nem retten meg, ő fut elsőnek, és a hórihorgas magyar válik sereghajtóvá, akkor 4 éve nem mesélhette volna el nekem a sztoriját.

Azokban az időkben történt még egy, és más ezzel az emberrel, de erről majd később.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.