Ezt láttuk: A jövő ősembere
Nem szeretném elvenni a ZS kategória kenyerét, de a most következő szösszenet abszolút az ő profiljukba vág.
Néhány nappal korábban akadtam erre az „alkotásra”, amely poszterét vizslatva tudtam, hogy túl sok jóra nem számíthatok, ha megnézem. Viszont úgy gondolkodom, hogy az embernek muszáj széles spektrumon mozognia. Így olyan filmeket is meg kell néznie szükséges rossz gyanánt, amik már az elején hirdetik önparódiaként, hogy jobb lesz, ha felkészülsz, mert itt minden lesz a minőségi moziélményen kívül. Az alcím „The Future sucks.” sem ígér véresen komoly poszt apokaliptikus élményt, amit a film első 10 perce ékesen alá is támaszt. Direkt nem készültem fel a filmből mielőtt megnéztem volna, mert nem akartam tudni, hogy milyen a szereplők, és a rendező előélete, ami alapján az ember elkönyvel bizonyos tanulságokat a korábbi filmográfia fényében.
A hosszúra sikerült bevezető után következzen a cucc. A film 2002-ben készült és a Horrortár sorozat egyik oszlopos tagja. A poszterről már esett szó, de ki kell, hogy emeljem a rövid tartalmi ismertetőt is.
„A dacos természetű, nyughatatlan David-nek elege van barlanglakó törzse kezet megkötő törvényeiből és lázadásában odáig merészkedik, hogy megöli a törzs főnökét, aki tulajdon apja. Büntetése a száműzetés a barlangon kívüli ismeretlen zónába, ahol öt barátjával hamarosan megdöbbentő felfedezést tesz: a régi világ, amelyről csak álmodtak, rettenetes rémálommá változott, amelyben dühöng a vallási őrület, és ahol az erőszak az úr!”
Szinte mindenhol ez olvasható a magyar oldalakon, ami köszönőviszonyban sincs a film tényleges mondandójával még vázlatolt formában sem.
A sármos főszereplő David (Andrew Keegan) és barátai egy kb. 30 főből álló kolónia maroknyi csapata, akik a nagy nukleáris világégést túlélve egy kiszuperált bányába kényszerültek. David apja a csapat vezére, és önmaga felkent papja is, aki az Úr tanításait alkalmazza sajátságos módon. Itt is igaz a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” mondás, ami leginkább abban merül ki, hogy a vezér a kolónia fiatal nőegyedeit minél előbb az ágyába kényszerítse „felsőbb” utasításra. Ez egészen addig működik is, amíg a spirituális vezető ki nem választja fia barátnőjét Saraht (Tara Subkoff) a következő rituálé áldozati bárányának. Apa és fia ezen jól összekülönböznek, aminek rút szemkiszúrós halál lesz a vége. A rendező Larry Clark a film laza szabadszájúságán túl némi keserédes gúnyt visz a produkcióba azzal, hogy David tulajdon apját az öreg nyakában lógó fakereszttel repíti a másvilágra. Azok a tanítások, amelyek a vezér szájából elhangozva korholták a csoport tagjait az erkölcsösebb életvitelre, és az istenfélésre, most az ő bűnös életének vesztét okozták.
David tettének súlya alatt összeomlik, és a törzs kiközösíti magából. Az óvóhely elé kötözik ki napokra egészen addig, amíg barátai el nem unják a fiú szenvedéseit és gyors szöktetéssel hatan kiválva a törzsből elindulnak az ismeretlenbe. Sok átmenet nincs a moziban, mivel pár kocka után egy hatalmas város romjai előtt állnak rácsodálkozva, hogy mi maradt az általuk alig ismert modern világból. A rendező semmilyen támpontot nem ad a nézőnek arra vonatkozóan, hogy milyen évet írunk, és mi történhetett az emberiséggel, esetleg akadnak e más túlélői a katasztrófának. Gondol egyet, belenyúl a rendezői csodakalapba és kihúz belőle egy mindent elborító homokvihart, aminek következtében a fiatalok átkerülnek a film második és egyben utolsó helyszínére.
Egy hatalmas szobában ébrednek, ami a 21. század modern stílusát ötvözi egy múzeum kimértségével. Meglepődve veszik észre, hogy koszos ruháik helyett mindannyian fehérneműben vannak. Nincs semmi misztikum a történetben, egyszerűen a két eredeti lakó Judith (Tiffany Limos) és Vincent (Stephen Jasso) öltöztette át az új jövevényeket. Ők ketten hosszú ideje lakói a „múzeumnak”, ami eredetileg laborként funkcionált emberi kísérletekhez. A film eddig elég laza egy világégés mozihoz képest, amiben a fiatal szereplőknek köszönhetően látjuk, hogy nem kell olyan komolyan venni az apokalipszist. Ez olyan, mint a szüzesség elvesztése, megtörténik az emberrel és kész. Tetszett a gondolatmenet, és ezen a ponton a film gyenge hat ponton állt a tizes FilmFreaks méteren. Aztán jöttek a gubancok.
A közös meztelen fürdést követve (erős hat pont) elképesztő csoportos orgia veszi kezdetét, ahol a srácok töménytelen mennyiségű szeszt és drogot elfogyasztva szabadulnak meg előbb falatnyi ruhadarabjaiktól, majd gátlásaiktól. Ezt még megérti az ember. Párhuzamot von a korábbi szigorú életvitel (bánya) és a szabad hedonista felhangú labor buli között, amely valahol kettősség a gyerekkor és a felnőtté válás pillérein. Az a korszaka az emberi létnek, amikor a tetteidért már csakis te vagy az egyszemélyes felelős. Ezzel nem lenne probléma, átláttam, belemagyaráztam a filmbe azt, amit látni, értékelni szerettem volna. Aztán sor került a testnedvcserés támadásra is. Mindenki mindenkivel szexbe bocsátkozott Daviden és Sarahn kívül, akik bojkottálták a testi örömök pici Mekkáját. A film e része 20 percet vesz el az életünkből feleslegesen, mivel konkrét eredménye a szétcsúszáson kívül nincsen. (5 pont)
Fura volt látni azt az evolúciós ugrást, ami a barlanglakó fiatalokból, akik a Playboy magazinból tanultak olvasni, és fogalmuk sem volt a szex, a drog és a rock’ n roll intézményéről, néhány óra leforgása alatt „kőkemény” szexelő „partiarcokat” gyártott.
Nem is értettem mire fel ez a bűnös élvhajhászat, amíg utána nem néztem Larry Clarknak. Mikor szembesültem, hogy a Kids, és a Ken Park is az ő alkotásai közé sorolandó, nem volt több kérdésem. Clark ezekben a filmekben mindig a fiatalokat és az ő problémáikat helyezte előtérbe, némi drog, és jó sok szex köntösébe bújtatva. A szintén 2002-es Ken Parkot a bulvársajtó kikiáltotta botrányfilmnek, mert olyan dolgok kerültek a vászonra, ami úgyis létező probléma, csak éppen nem „illendő” filmet készíteni róla. Kicsit elkalandoztunk, így vissza a filmünkhöz, amiről már legalább 4000 karakterrel többet írtam, mint szerettem volna.
Később kiderül, hogy Judith és Vincent jóval különlegesebbek az átlagnál, mivel speciális vírussal fertőzték meg őket, aminek következtében vagy elhalálozott a páciens egy kellemetlen testrobbanást követően vagy immunissá vált minden fertőzéssel és betegséggel szemben. Továbbá azonnal regenerálódik bárminemű fizikai sérüléstől és nem öregszik. (Clark biztos sok Farkas tartalmú X-men képregényt olvasott, innen az inspiráció.)
A fiatalok nem veszik észre Judith és Vincent mesterkedéseit, akik titkon új civilizációt akarnak létrehozni sosem öregedő szupermutáns emberekből. Akik nem osztoznak elképzeléseiken, azok meg mehetnek a levesbe. A vírus terjesztésének legjobb módja a szex. A 20 perc orgia viszont ezzel sem magyarázható. A jövevények hatos tábora 10 kicsi indián módjára fogyatkozik. Valakit a vírus öl meg, más pedig Vincent kedélyhullámzásainak áldozatává válik. A film legvégén Davidet is átalakítják egy vakcina segítségével, ami a történetben csak úgy lett a semmiből. A dráma hatására David és Sarah menekülni próbál új barátaiktól, akik közül Vincent a vírus továbbmutálódásának köszönhetően félelmetesnek korántsem mondható, röhejes anabolizmuson megy keresztül. (4 pont) Innen jön az igazi horror kitépett szívvel, üldözéssel és dulakodással, amelynek egyik főszereplője egy napon hagyott syntholdús keletnémet testépítőre emlékeztető massza. A mozi vége majdnem happy end. Sarah és David együttes erővel legyőzi a dühöngő Vincentet, majd jót szeretkeznek társuk letépett feje mellett a nappaliban.
Az utolsó képkockákban csak David szerepel. Úgy látszik Sarahnak nem jött össze. Legalábbis erre nem kapunk utalást, mint ahogyan arra sem, hogy David miért vett fel testre feszülő inget és lakbőr nacit, hogy a kolónia gyerekeit magával vigye egy „jobb” világba. (3 pont)
Összegzés:
A rendező úgy gondolta folytatja a fiatalos gondolatmenetet egy abszurd világképbe ültetve. Tévedett. A laza kezdés és a jól behatárolt forgatókönyves keretek a film első 20 percében tartják magukat, majd átadják helyüket egy értelmetlen, időhúzó, és vontatott 20 perces etapnak, ami előkészíti a terepet a silány akcióhoz, és az érthetetlen, ki nem dolgozott végkifejlethez, ami magyarázhatatlanul ellaposodik az utolsó percekre. Hogy mi ez? Igazából semmi.
Pozitívum talán a zenei aláfestés, ami dob az erőltetett hangulatelemeken.
A filmet a Creature Features Production jegyzi, akik 2001-ben rendkívül termékeny évet zártak a horror piacon.
További filmjeik:
· A tengeri szörny (2001) (TV)
· Amíg világ a világ (2001) (TV)
· Szörnyek szülõje (2001) (TV)
· Embertelen pók (2001) (TV)
Az ősember mozi volt az utolsó tőlük. Nem csodálom, hogy lehúzták a rolót. Ha lesz még lelkierőm, és valamelyest megbomlik az elmém, akkor valamelyiket még megnézem a „remek” filmek közül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ferrari-Fan 2011.03.10. 12:21:32
David utolsó megjelenéséről nekem az jut eszembe, hogy folytatja Vincent útját. Még a haját is úgy csinálta meg, ahogy előtte Vincentnek volt. A gyerekeket gondolom, azért vitte, hogy ha felnőnek, legyen kikkel kufircolni és terjesszék a hallhatatlanság vírusát.
