A filmújdonságok mellett lássunk egy gyöngyszemet a 2009-es év filmterméséből.

Már a film címe felveti az első kérdést: Vajon megint egy látványos akció a ma olyan felkapott "rossz útra tért zsaru" sztorival? Vagy esetleg egy kicsivel több?

A film helyszíne a Katrina hurrikán sújtotta New Orleans. Főhőse egy velejéig romlott, drogfüggő, szerencsejátékos zsaru, aki elpuskázott fogadásai miatt egyre nagyobb tartozásokba és az ezzel járó problémákba sodorja magát. Hátfájására szedett gyógyszere lassanként komoly drogfüggőséghez vezet, amiből még súlyosabb tartozásokra tesz szert. A kilátástalan helyzetből az egyetlen kiutat abban látja, hogy szép lassan átcsúszik az ellenséges térfélre és New Orleans helyi maffiavezérének legjobb emberévé válik.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a film főszerepét Nicolas Cage-re osztották, aki már megajándékozott minket egy Las Vegas-i végső állomással. Cage a vegasi alkoholistából a drogos zsaru bőrébe átbújva sem okoz csalódást a nézőknek. Lenyűgöző alakítását csak még színesebbé teszik az érdekes rendezői ötletek, látomásszerű jelenetek: a többször visszatérő egzotikus iguánok, akik hosszú természetfilmre emlékeztető képsorokon keresztül csodálják a nézőt a kamerákon keresztül, vagy az emberi lélek, ami a test halála után egy szédületes táncba kezd, míg egy újabb lövéssel őt is le nem terítik.

Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg a „sztár” mellékszereplőkről sem, akik ugyan nem érték el a főszereplő alakításának színvonalát, de mégis aktív résztvevőként viszik előrébb és bonyolítják tovább a film cselekményét. Először is a mindig elbűvölően csinos Eva Mendes aki drogfüggő prostituáltként is leveszi a férfi nézőket a lábáról, na és persze a már szebb időket is megélt Val Kilmer, aki most csak a főszereplő néha felbukkanó nyomozótársát alakítja. Talán csak a véletlenek játéka, hogy egy ugyancsak tavalyelőtti kiadású filmben Val Kilmert már láthattuk, mint nyomozó, aki a Katrina hurrikán támadása utáni New Orleansban korrupcióba keveredik.

Végül még egy fontos kérdés vetődik fel: összehasonlítható-e az alkotás a film alapművének számító, 1992-es, Harvey Keitel főszereplésében készült Mocskos zsaru című filmmel? Talán igen, de a film mindenképpen egy külön alkotás, amely két óra szórakozást kínál a műfaj kedvelőinek.

 A lelke még táncol:
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.