Úgy gondoltam nem pazarolok időt, és energiát, hogy külön fejtsem ki véleményem a két héttel ezelőtti horror hétvége három gyöngyszemével kapcsolatban, mivel önmagában egyik sem érdemel vaskosabb kritikát. A három mozi, amelyet felfedeztem magamnak: Stay Alive (2006), The Midnight Meat Train (2008), Vanishing on 7th Street (2010).

Stay Alive:
Régi adósságomat törlesztettem, és gamer múltam előtt tisztelegtem, amikor megnéztem William Brent Bell író/rendező munkáját 2006-ból, amely egy különös gyilkossággal, és egy címbeli számítógép játékkal veszi kezdetét. A szereplők tini fiúk, és lányok, akik a fejükbe veszik, hogy kiderítik, hogyan halt rejtélyes, és szörnyű halált legjobb barátjuk, aki halála előtt barátaival egy Silent Hill stílusú „thrid person” horror játékot tesztelt. Mondanom sem kell, hogy a vegyes csapat egyből installálja a szoftvert, elmondja a jól hangzó idézést, amivel tudtukon kívül életre keltik a nyírbátori illetőségű Báthory Erzsébetet. A grófnő eleinte csak a játékban kegyetlenkedik, és aki rútul odavész a TPS parti alatt, az- az életben sem jár másképp. Később csal a szoftver, és rátámad az összes játékosra, akik puhatolóznak, hogyan is lehetne a véreskezű úrnőt, aki szűzlányok vérében fürösztötte testét, eltenni láb alól. A gyenge lábakon álló, néhol kalandos klisé, és a tini szereplők nem élik bele jobban magukat a helyzetbe, mint azok a tizenévesek, akik az érettségire készülnek. Sajnos a film cseppet sem ijesztő, és a szép sorban egyesével fogyunk klisén kívül nem nagy repertoárt vonultat fel az egységcsomagból. Az, hogy Báthory Erzsébet hirtelen, hogy került Amerikába, és pont arra a környékre, ahol a srácok játszanak, örök rejtély marad, mint ahogyan az is, miért kell szegeket verni egy több száz éve csipkerózsika álmát aluszó nőbe a nagy torony tetején.

IMDb: 4,6
Rotten Tomatoes: 9%

Ítélet:






The Midnight Meat Train:
Az éjféli hús expressz már jobb borítóval kecsegtetett egy konzolnál, ami alapjába véve egy Clive Barker novella alapján lett filmre adaptálva. A mester zseniális író a horror műfajából, akivel először szintén a játék hozott össze, a  2001-es Undying túlélő horror kapcsán, ahol FPS módon kellett levadászni a vámpírcsalád minden egyes tagját rémisztő sötétség, és hangeffektek közepette. 10 éve volt, de most is borsódzik a hátam, ha rá gondolok. Barker munkásságának legragyogóbb ékköve az 1987-es Hellraiser, a legfrisebb pedig a Bradley Cooperrel a főszerepben zakatoló 2008-as alkotás. A film disztribútora a Lionsgate volt, ami nagy kedvenc számomra a Fűrész sorozat, és Az elveszett szoba után.
A film sajnos sokkal rosszabbra sikeredett. Adott a főszereplő Cooper, aki az utca fotósa. Érvényesülni szeretne, ám leendő mentora azt tanácsolja, hogy legyen belemenősebb, impulzívabb minden képe, amihez fotós barátunk belemerül New York igazi mocskába. Egy ilyen véletlen folytán találkozik a film másik kulcsfigurájával, a hentes emberrel (Vinnie Jones), aki napközben patás állatokat, este a metrón embereket szeletel. A darabolós részek szépen kivitelezettek, és inkább akcióra hajaznak semmint horrorra. Azt viszont nem tudjuk, hogy Jones milyen gyűrűt visel, és milyen nyavalyában szenved. A barkeri misztikum itt bukik ki a moziból, amelyről azt sem tudjuk az utolsó 5 percig, hogy egy ostoba darabolós popcorn mozi vagy akad még benne spiritusz. Vajon miért kell minden este eljátszani ezt a rituálét? A választ a metró szerelvény vezetője adja meg egyfajta slusszpoén gyanánt. Közöttünk élnek bizonyos lények évszázadok óta, akiknek legjobb csemegéje az előre elkészített emberhús, kész ennyi. A gyűrűs ember pedig az a személy, aki az „élelmet” minden este begyűjti az ordasok számára. Azt írják, hogy energikus, és ijesztő adaptációja a Barker féle novellának, amely kultmozi lehet…
Jelentem, hogy nem lett az. Legalábbis én nem hallottam még senkitől, hogy egy értelmetlen gyilokmozi, amely most a tömegközlekedést helyezi előtérbe a helyszínek tekintetében, olyan jó lett volna. Talán ha a rendező, Ryûhei Kitamura adott volna a kerettörténet alapozására, akkor nem egy otromba embergyűlölő erőszakmozi a vége. Cooper alakítása erős közepes, még Vinnie Jones hozza a megszokott pszichopata állatot. Ő az origó, az egyetlen igazán értékelhető pont a produkcióban.
Igazából nem csodálkoztam a rengeteg amine stílusban fröccsenő véren, és a sok brutalitáson, amely nem kímélte még a nőket sem. Kitamura úr japán, ahol ez hétköznapi rutinnak mondható.

IMDb: 6,3
Rotten Tomatoes: 71%

Ítélet:

Vanishing on the 7th Street
A kronológiai sorrend utolsó, és egyben legbénább darabja, ahol az árnyjáték kiszabadul a moziból, és mindenkit elragad, aki él, és virul.
Nem tudom, hogy egy olyan rendező, mint Brad Anderson (Gépész, Rejtély sorozat) mit keres egy olyan film közelében, amit egy olyan forgatókönyvíró kreált, mint Anthony Jaswinski..
Döbbenetesen rossz mozi a semmiről, ahol egy hatalmas áramszünetet követően minden emberi lényből csak a ruhája marad szomorú mementóként az utókorra hagyatékozva. A főszerepben Hayden Christensen, akit még nem láttam filmben jót alakítani. Ez a produkció sem fog kilógni a sorból.
Gyenge előzmény sztori John Leguizamo tolmácsolásában egy „városi legendáról”, ahol egy falu teljes lakossága egyik napról a másikra tűnik el nyomtalanul. Ez lenne a mese.
A váratlan fordulat úgy hozza, hogy ebben a horror- misztikum thrillerben csak egy kocsmára való ember marad Detroit város lakosságából, ahol a sötétben várakozó árnyak elragadnak minden élőt valami másik dimenzióba, aki nem marad a fényben. Aztán jön a nagy sötétség, a sikítás, az árnyak, a félelem, és a zokogás, de nem derül ki semmi arra vonatkozóan, hogy mi történik a citiben. A színészi gárda gyenge mellékszereplője a még gyengébb forgatókönyvnek, ahol nincs felvezetés csak megtörténnek az események, és kész. Ez önmagában nem lenne tragédia, ha egy picit színesebbre sikeredett volna ez az éjszakai drámázás, ahol természetfeletti dolgok történnek olyan emberekkel, akik azt gondolják, hogy Isten megnyomta a restart gombot. Egyetlen céljuk kijutni a városból, de sajnos 10 kicsi indián módjára fogynak el szereplőink a film végére, hogy aztán a semmiből feltűnő szőke kislány, és a túlélő néger kisfiú egy ló hátán baktasson ki abból a városból, ahol igazából semmi sem történt.

IMDb: 5,1
Rotten Tomatoes: 51%

Ítélet:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.