A Legendás 8mm poszt utózöngéje ez a bejegyzés, amellyel néhány olvasó jogos igényét próbálom meg kielégíteni.

Négy fajtájával találkoztam a böngészés során. Ezek nem mások, mint a hagyományos, a szuper, az egyes, illetve az egyenes vagy más néven a soros. A szövegkörnyzetben ezek áltak a legközelebb a magyar érához.

Ezek közül kettőt tudnék kiemelni, amelyek jobban elterjedtek a köztudatban. A hagyományos és a szuper verziók. A másik, két korábban említett fajta nem bizonyult túl  populárisnak az évek során, és kisebb betűvel írták be nevüket a filmkészítés nagy könyvébe.
 

Az első és legszembetűnőbb különbség a fizikális megjelenés a filmszalagok között. A szalagok szélessége megegyezik, de a képkockák mérete és a perforáció nagysága már korántsem mutat hasonlóságot. A hagyományos nyolcas gyártása a nagy gazdasági világválság idejére tehető. Debütálása a Kodak cég részéről 1932-höz köthető. Egészen 1965-ig ez a formátum volt a házimozik és családi filmek elterjedt formátuma, ami gazdaságosabbnak és jobban felhasználhatóbbnak bizonyult 16 mm-es, szintén a piacon lévő vetélytársánál. Az 1965-ben startoló, és az amatőr filmesek körében egy csapásra népszerű szuper nyolcas képkockái nagyobbak voltak elődjénél, így a felvett események képminősége is javult. Nyilvánvaló tényadat, hogy a kapitalizmus őshazájában a két különböző típus nem volt használható egyazon kamerával, így a 8mm-es felvevőket szép lassan felváltották szuper 8-as társaik. Gyors népszerűsége abban is rejtezett, hogy a hagyományos, újratöltős módszerrel szemben a szuper szalagokat nem kellett újból átfűzni a gépen, ha az ember a tekercs végére ért. A 8mm-es szalagok 16 kocka/másodperc felvételi sebességgel dolgoztak, 1 méter filmszalagon 264 kocka kapott helyet. A filmtekercsek akkoriban 3 és 4,5 percesek voltak. A hagyományos tekercsek gyártása a 90-es évekre befejeződött, de Csehországban állítólag tovább gyártották őket. A szuper verziót még manapság is használják az úgynevezett telecine módszer berkein belül, aminek lényege, hogy olcsó 8mm-es technológiával forgatott filmeket konvertálnak videó formátumba, majd vágják meg őket a friss módozat segítségével. Ennek oka a sokrétűbb felhasználásban keresendő, ami túlmutat a videókamerák tulajdonságain. Persze a mai gépek, amik már HD formátumban rögzítenek biztos elgondolkodtatják a módszer alkalmazóit az esetleges lehetőségekről. Volt ilyen is, használták.

A két másik versenyző:

Az egyes verzió. Nem sokat váratott magára Japán Fuji válasza a szuper nyolcasra. 1965-ben ők is piacra dobtak egy alternatívát a témában, ami más kazettamérettel és plusz orsóval rendelkezett, mint amerikai társa.
Aztán akad egy oldal, ahol részletesebben is taglalja a szerző, hogy miért is jobb az egyes a szuperhez képest. Szerinte a bizonytalan képminőség a japán verzióval kiküszöbölhető, főleg a tekercs végén lévő kockák esetében, mivel a filmszalagot  rögzítő fémlemezt magába a felvevőbe építették. A szuper nyolcasnál ez a rögzítő és maga az úgynevezett filmkapu még műanyagból készült, ami a súrlódás hatására volt, hogy megolvadt, illetve nem tudta ideális vonalban tartani a filmszalagot. Ezzel a felvett film minősége romlott.
Aztán érként itt van még a kazetta módjára működő teljes visszatekerési lehetőség, amely a szuper nyolcas esetében csak pár képkockára korlátozódik. A film alapanyaga poliészter szemben a szuper nyolcas acetát (ecetsav sója) összetételű rétegeivel, amely sokkal sérülékenyebb és vastagabb, mint a japán verzió.
A legfontosabb talán az, amit a cikkíró is kiemel, hogy az egyes verzió kompatibilis az összes szuper nyolcas vetítővel és telecine rendszerrel, így az utómunkálatoknál sem kell hosszadalmasan időznie az embernek a csereberével.

A soros vagy egyenes 8mm-es filmekről csak szerény információink vannak. Kameragyártó cégek találták ki a formátumot,amely a Kodachrome megjelenésével egy időben háttérbe szorult. Amerikán kívül az Agfa és Svema cégek foglalkoztak a termék gyártásával.

Dióhéjban talán ennyi. Most pedig lássunk pár kockát egy hagyományos és egy szuper felvevő objektívén keresztül.

8mm (1952)

Super 8mm (2010)



Szép és hangulatos kópiák. A második rövidfilmet elnézve nekem Tarantino Halálbiztos mozija ugrott be először.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.