Az előző bejegyzésben értekeztem az elektrosokk-terápiáról és a lobotómiáról egyaránt. Jó pár filmben láttuk már elsütve ezeket a húzásokat, de nem biztos, hogy mindenkinek dereng a pontos meghatározás, ha ezekről a fogalmakról beszélnek a filmben.

Kicsit kalandozzunk el a gyógyászat ezen szegmensében szigorúan a filmek vonalvezetését követve.

Elektrosokk terápia:

Az elektrosokk-terápia (hivatalos nevén elektrokonvulzív kezelés) egy gyógyászati beavatkozás a pszichiátriában.Az 1930-as években, egy római elmegyógyintézetben Dr. Ugo Cerletti kísérletezett a módszerrel páciensein. A mai napig használják, habár manapság csak nagyon indokolt esetben vetik be az elmebetegeken. 50 évvel ezelőtt még altatás és izomlazító injekciók nélkül zajlott le a "terápia" melynek lényege, hogy a beteg végtagjait leszíjjazzák, halántékára vezetőfolyadékot kennek, és elektródákat kapcsolnak a fejére. Ezt követően 1 másodperces dózisokban 120 voltnyi feszültséggel sokkolják az agyat.
A módszer elég drasztikus beavatkozás a végső stádiumban lévő, más kezelésekre nem reagáló pácienseknél. Melléhatásai lehetnek epilepsziás görcsök, emlékezetkiesés, beszédzavar, enyhe fokú személyiségváltozás. A szakemberek az orvoslás egyik leghatásosabb módszerének tartják, még a média az emberi agy teljes megsemmisítésének titulálja.
A sokkterápia végén általában a betegek állapotában javulás áll be. Nem csoda, hiszen kiégetnek az agyukból egy darabot.

Jó pár filmes vonatkozást lehet kapcsolni a beavatkozáshoz. A korábban említett Lélekszám 436-on túl, a Ház a kísértet-hegyen című horrorban is volt néhány emlékezetes jelenet a módszerrel. De ne menjünk túl messzire, csak a sorozatok világáig, ahol az ifjú Lex Luthort is így "gyógyították" a Smallville sokadik epizódjában.
 

Lobotómia:

A lobotómia az agy elülső részének, a homloklebenynek az effektív megsemmisítését jelenti. Az eljárás személyiségváltozással, vagy szellemi leépüléssel jár. Régebben skizofrénia, krónikus depresszió illetve szorongások kezelésére használták.
1890-ben Dr. Gottlieb Bruckhardt egy svájci elmegyógyintézetben hajtott végre részleges lobotómiát pácienseken. Lyukat fúrt a koponyájukba, majd eltávolította agyuk egy részét. Az egyik beteg meghalt, a másikat holtan találták 10 nappal azután, hogy kiengedték a kórházból.
1936-ban António Egas Moniz szintén lyukat fúrt páciensei fejébe, és alkohol befecskendezésével pusztította el az agysejteket. Mindezért 1949-ben Nobel-díjat kapott.

Ha fogalmazhatunk így a fentebb leírt sorokból építkezve, akkor jól látható a különbség a két beavatkozás között. A lobotómia sokkal brutálisabbnak hathat mivel az is. Általában a hatástalan elektrosokk után szokott következni ez a "terápiás" módozat.

Filmben jó példa erre a korábban említett Lélekszám, vagy az 1994-es Árnyék című alkotás, ahol a kánt részesítik ebben a beavatkozásban a film végén. A homloklebenyt elég nagy misztéria öleli körbe, hiszen természetfeletti erőket, és tulajdonságokat titulálnak neki, amiket sok "C" vonalbeli horrorfilmben meg is mutattak már a nézőknek. Ha valakinek telepatikus képességei vannak, vagy képes embereket az uralma alá vonni, esetleg bántani puszta gondolatok útján, ott mindig a homloklebeny a "ludas". Akárcsak a dühöngő vagy tudathasadásos betegek esetében, akiknél ez az utolsó mentsvár ahhoz, hogy kezelhető, üres tokokat faragjunk korábban érző emberi mivoltukból. Szegény Leot is ezzel kínálták meg a Viharsziget végén.

Mindazonáltal láttam már néhány tucat elmegyógyintézetre épülő horrort esetleg thrillert, mégis a mai napig vevő vagyok rájuk. Olyan világban járni a képernyő vagy mozivászon innenső oldalán, amit mindig is szívesen láttál volna, de nem testközelből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.