Kicsit hanyagoltuk, hanyagoljuk a magyar versenyzőket a repertoárból, aminek a rendkívül szűkre szabott friss választék az oka. Ezért is gondoltam, hogy írok egy röpke eszmefuttatást egy filmről, amelyet elég régóta vadásztam ahhoz, hogy kellő lelkesedéssel üljek le elé, amikor megnyomom a virtuális „play” gombot.


A mozi nem más, mint a 2006-os Fehér tenyér. A filmet a kitüntetett rendező Hajdu Szabolcs jegyzi, akinek 2010-es Bibliothèque Pascal című alkotását a Magyar Filmkritikusok díjával jutalmazták.
A produkció megdöbbentő őszinteségű életrajzi dráma, amely Dongó Miklós néven mutatja be a remek magyar tornász, Hajdu Miklós Zoltán életét, harcait, és hullámvölgyeit. A történet a film lényegi mondanivalójával, a debreceni ifiévekkel veszi kezdetét valamikor 1982 táján, ahol a 10 éves Dongó, Feri bácsi kezei által csiszolódva próbál tornász babérokra törni. A fiú roppant tehetség, bár teljesítményének kettősségét jól mutatja az edzéseken nyújtott gyenge teljesítmény, kontra az otthon sorakozó aranyérem erdő, amely ékes bizonyítéka annak, hogy az ifjú Dongót a bajnokok anyagából gyúrták.
Feri bácsi a film egyik központi, és egyben szadista karaktere, akitől retteg minden gyerek. Kiégett tornászként csak az edzősködés maradt számára, és a siker után való beteges áhítozás, amelyet a gyerekek által kíván beteljesíteni. Ennek az eszmének rendel alá mindent. A fiúk csak eszközök a végcél felé vezető úton, amely kínnal, és megannyi szenvedéssel van kikövezve.

Miklós szülei sem járnak élen a gyereknevelés terén, mivel a fiú inkább egy büszkeséggel teli trófea számukra, semmint hús- vér élőlény. Ebben a korlátolt élettérben létezik a film főszereplője, akinek önbizalma, és önbecsülése a nullával egyenlő.
A paralel módon futó szálak Debrecen, Calgary, majd Las Vegas között cikáznak, amely városok mind fontos kapcsolódási pontok Hajdu Szabolcs életében.
A kezdeti nyers, és naturalista ábrázolásmód, amely annak idején kivívta elismerésemet, sajnos puha, és lágy konfliktushelyzetekbe tompul, ahol a következő állomás a tornász életében Kanada. Nem jó az éles váltás, de kétségkívül szükséges elem, hogy a rendező megmutassa milyen emberré lett Dongó két évtized alatt.
Itt már edzőként próbál ifjú tornászokból tehetségeket válogatni, de a múlt démona, a gyermekkor ellentmondást nem tűrő, meg nem értettsége testi fenyítésbe torkollik, amellyel a fiatal Dongó húzná a rövidebbet. A két világ rejtett harca, kelet, és nyugat, ahol az egyik póluson a szocializmus morbid eszméje helyezkedik szembe a másik pólus liberális szabadságával. Ahol a kegyetlen verés az edzésterv része, még a lekevert maflás egy peres eljárás kezdete.
Ellentétek, és végletek párosa, amely a múltat, és a jelent megkérdőjelezhetetlenül összeköti. Bármennyire is akarnánk a jobbat, mindkét szegmens rossz alternatíva.
A kettősség fura fintora, hogy a tanítvány, szerepét mentorra cseréli egy olyan szupergyerekkel az oldalán, aki a 10 éves Dongó Miklós szöges ellentéte. Minden a feje tetejére áll. Az edző nem véreskezű, a tanítvány nem ügybuzgó. Méltán merülhet fel mindenkiben a kérdés, hogy akkor melyik oldal is a jó?
Úgy éreztem, a párhuzamok minden esetben kioltják egymást, ami döntéskényszer elé állítja a nézőt, és az arany középút hamis látszatát keltve próbál érzéseket kifacsarni az ember lelkiismeretéből, amely korántsem makulátlan.
Állást kell foglalni, nincs mese. Ezt a film végén maga a főszereplő is megteszi, aki sikeresen bevégezte munkáját, és
Kyle Manjak személyében győzelemre vezette Kanadát.

Egyfelől tetszett a film, mert a legnagyobb sportolók helyébe képzelhetjük magunkat röpke percekre, amikor látjuk, hogy nincs gyermekkor, nincs szabadidő, csak a megerőltető munka, és az edzések sorozata azért a magasztos célért, hogy egy szép napon a legfényesebb éremmel a nyakában, a dobogó legmagasabb fokáról tekintsen le az ember az egész világra.
Másfelől sajnáltam, hogy a párhuzamosan futó, időrendiséget felváltva kezelő szálak átvezető mozzanatai durva kontrasztot adnak, és számomra még hiányosak is. Jó lett volna több érdemi információt csepegtetni az események hátteréről, amivel a néző kevésbé tévelyedik el a történések, dátumok, és helyszínek forgatagában.


Őszinte film, amely kompromisszumok nélkül mutatja be az élsport fény, és árnyoldalát egyaránt. Nincs vetélytársa a kategóriában. Nézendő darab mindenki számára, aki szereti a sportot, és bírja a drámát.

Ítélet:




A bejegyzés trackback címe:

https://filmfreaks.blog.hu/api/trackback/id/tr372826752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása