Pár napos, azaz friss az élmény. Korábban is voltak kósza sejtéseim a filmmel kapcsolatban. Hallja az ember, hogy adaptáció egy képregényből, amely speciel semmilyen misztikus hisztériával sincs megáldva. Mondom érdekes lehet Willis új filmje, benne lesz Malkovich a kedvenceim egyike, így tuti megnézem. Aztán hallom azt, hogy nyugdíjas ügynökök újra akcióban. Beugrik de Niro megmerevedett arca a Focker filmekből, és máris nem is vonz annyira a vörös.
Szerencsére ez gyorsan elmúlik, és az ember jobb kedvre derül ha akció- vígjátékot olvas a műfaj feltüntetésénél. Kell a derű hiszen annyi depresszív, világ vége hangulatú mozit kaptunk 2010-ben, hogy az csak na, és az idei év sem lesz gyengébb ezen a fronton.

Az alaptörténetről pár mondatban. Frank Moses (Willis) visszavonult CIA ügynök, aki nyugdíjas éveit a négy fal között éldegéli kertvárosi házában. Legjobb szórakozása barátok híján Sarah Ross (Mary-Louise Parker) diszpécser hívogatása nap mint nap. Moses mindig talál alkalmat, hogy felhívhassa Saraht a munkahelyén. Lassan de biztosan bizalom, és barátibb viszony alakul ki a telefon két végén ücsörgő ember között. Ám Moses nem ülhet nyugodtan a babérjain, hiszen ismeretlen osztag ront be a házába az egyik éjjel. A feladat tisztogatás, a célszemély Frank Moses. Itt képet kaphatunk Moses múltjának pár részletéből, mivel hidegvérrel végez a támadók állig felfegyverzett csoportjával pillanatok alatt. Mindent feléget maga mögött és Sarahoz indul mert tudja, hogy a lány sincs biztonságban. Moses ki akarja deríteni, hogy ki "ültette hintába", és ki lehet a rejtélyes fickó (Karl Urban), aki a nyomában liheg. Gyors toborozásba kezd, és összeszedi régi "munkatársait". Joe-t (Freeman) az összekötőt, Victoriat az angyalarcút, és Marvint az őrültet. Megkezdődik a bíbor folyamos vérfürdő, és egyre több részletről hullik le az a bizonyos lepel. Gyorsan fény derül az évtizedes titokra, hogy a szálak egészen a Fehér Házig vezetnek.

Összegzés:

A film hozza a papírformát ha a műfaj határait feszegetjük. A szokásos csapatépítős klisé itt sem maradhat el, mint ahogyan a heroikus "mano a mano" csaták sem. Ezt leszámítva a film morbid bája nekem bejött. Willis első találkozós jelenete Sarahval remek, Helen Mirren még mindig elragadó jelenség, Freeman a bölcs, és Malkovich újra zakkant. Parádés szereposztás, ahol a négyfős társaság négy különböző értékrendet képvisel egységgé gyúrva. Mary-Louise Parker szarkasztikus naívsága pedig nem más, mint csipetnyi porcukor az összhang tortájára. Az biztos, hogy az alelnök mentési opcíó heves tűzpárbajjal elegyítve megvadította a filmet kellő mértékben. A mozi minden filmkockájára jut legalább egy kilőtt golyó. Aki poénokkal tarkított akcióra vágyik, és nem riad vissza a közepesen gyenge alaptörténettől, annak bátran ajánlom a filmet. John Malkovich hihetetlen, flúgos ámokfutásával mindenkit lejátszik a vászonról. Egyszerűen szerettük.

A film költségvetése a nevekkel párhuzamot vonva elég szerény 58 milliós. Amerikában is, külföldön is szeretgették a filmet, amely nem hozott bődületes bevételeket a maga 164,5 millió dollár körüli jegyeladásával.

Ez az erős hét pont abszolút jogos!


 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmfreaks.blog.hu/api/trackback/id/tr12585748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása