Tegnap este, mielőtt kipattant az isteni szikra, a 2000-ben készült Cast Away, azaz Számkivetett című filmről beszélgettünk. Tom Hanks a két Oscar díjal jutalmazott főszereplő 1500 napot tölt egy lakatlan kis szigeten és újra felfedezi az emberiség nagy vívmányait, mint a tüzet. A csiholást már az elején sikerre viszi főhősünk, amivel ízletessé válik a frissen fogott hal, és ehetővé varázsolható a rák.

A rendező nem sokat szőrözik az események további konstatálásán, és merészen 4 évet ugrik az időben, amikor már főhősünk expert módon dob szigonnyal halat magának 10 méterről egy korallzátonyon állva.

FONTOS momentum: miután leveszi a ficánkoló halat a rögtönzött szigony végéről, Hanks tekintete a távolba réved és motorikus mozdulatokat téve kezdi el nyersen lakmározni a friss zsákmányt.

KÉRDÉS: Ha már a szigeten töltött idő első napjaiban sikerült tüzet raknia akkor miért nem süti meg a halat? Miért nyersen eszi meg?

Érdekes momentuma a filmnek ez a rész. Ti is észrevettétek és elgondolkodtatok erről a mozzanatról?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.